Tolcsvai Nagy Gábor A nyelv emberi lényege A magyarázat látóköralkotó változata
Tolcsvai Nagy Gábor A nyelv emberi lényege A magyarázat látóköralkotó változatai a nyelvtudományban* 1. Bevezetés Paul Ricœur egyik tanulmányában ezt írja a nyelvtudomány általa kanonikusnak tartott magyarázatelvéről: „Mint tudjuk, a nyelv – beszéd (langue – parole) olyan alapvető megkülönböz- tetés, mely a nyelvészetnek egyöntetű tárgyat szolgáltat. S míg a beszéd (parole) a fiziológiához, a lélektanhoz, a szociológiához, addig a nyelv csak a nyelvészethez tartozik, mint olyan játék, amelynek szabályait a beszédben (parole) hajtják végre. Amint ugyancsak tudjuk, a nyelvészet csak olyan tiszta jelentésektől megfosztott egységek rendszerét ismeri, melyek mindegyike csak az összes többitől való eltérése által határozható meg. Az egysé- gek – legyenek bár tisztán megkülönböztethetőek (distinctive), mint a fonológiai tagolás egységei, vagy jelentéshordozók (sig- nificative), mint a lexikális egységek – szemben álló egységek. A diszkrét egységek állományán belüli ellentétek és az ellentétek kombinációinak játéka határozza meg a struktúra fogalmát a nyelvészetben. [Bekezdés] Ez a fenti modell nyújtja a magyarázó magatartás típusát […]”.1 Ricœur mintának, más tudományok számára a magyarázat alapjának tekinti a fönt idézett strukturalista elvet. Lezárt, végső evidenciának tartja a magyarázat e magyarázatát, amelyben sem * A tanulmány az OTKA K 100717 (Funkcionális kognitív nyelvészeti kutatás) pályázati támogatásával készült. 1 Ricœur 1999: 19–20. A nyelv emberi lényege 39 az adat, sem a használat, sem a jelentés nem kérdés, nem problé- ma. Saussure-t idealizálva Ricœur számára a rendszer mint alaki abszolútum jelenik meg, leválasztva a beszédről, a szövegről. A po- zitív objektivitás tételeződik itt, amely teljesen függetlenítve van a kutatótól a modellben. Ricœur nyelvtudomány-értelmezése való- jában Jakobson nevezetes elméletének és Baudelaire-elemzésének felel meg. Jakobson „mikroszkopikus” Baudelaire-elemzésében az 1850-es években írt verset saját, 1950-es évekbeli befogadásában egy időtlenné tett általános érvényű szinkrón francia grammatiká- val közelíti meg, a „diszkrét egységek állományán belüli ellentétek és az ellentétek kombinációinak” minden történetiséget és befoga- dói nézőpontot kizáró magyarázóelvével. Ricœur ezt az eljárást Lévi-Strauss antropológiai leírásainak elemzésével demonstrálja, azzal, ahogy Lévi-Strauss a nyelvtudo- mány strukturalista magyarázatát kiterjeszti a mítosz, a mitikus világmagyarázat bemutatására. Ricœur elemzésében a struktú- ra mintha csak technikai eljárás lenne az értelmezés, a megértés megalapozásához. Jelzi írásában, hogy van némi feszültség a ma- gyarázat és a megértés között. Vissza is kérdez a dilemmára, de a választ áthelyezi a megértés területére, a magyarázatot továbbra is csakis struktúrának, struktúralevezetésnek tekintve. Ricœur nyelvtudományértése természetesen a 20. század klasszikus strukturalista elveire épül, de éppen részleges kívül- állása révén hibátlanul mutatja azt a nyelvtudományon belül az ezredforduló után is nagy befolyással bíró nézetet, amely a nyelv megismerését a nyelv fizikai tárgyként való megközelítésében metaforizálja. Milyen fő magyarázattípusok alakítják ma a nyelv tudományos leírását és ezeken keresztül a nyelv általános értel- mezését – erről lesz szó az alábbiakban. A magyarázat magyarázata szép hermeneutikai cselekvés a hermeneutikai körön belül, úgy, hogy a magyarázat nem maga a megértés, a magyarázat a megértéshez vezető folyamat. Ezt a helyzetet nem tudjuk kikerülni, nem lehetséges a kívül kerülés az emberi megértés alapjellege miatt. Ám éppen ebben rejlik – rész- ben – a mostani diszkurzusunk szépsége. 40 Tolcsvai Nagy Gábor A nyelvtudomány részese a tudományos kommunikációnak, diszkurzív rendjére az intézményes tudományos megszólalás ál- talános karakterjegyei jellemzőek. A nyelvtudomány művelői emellett éppúgy beszélő emberek, kulturális ismeretekkel, ta- pasztalatokkal és elvárásokkal, mint bárki más. A magyarázat nyelvtudományi szerepe és változatai a maguk történeti megha- tározottságában mutathatók be, az alábbiakban szükségképpen vázlatosan. A tudományos magyarázat a nyelvtudományban is meta- szintű és tárgytudományos elmélet és módszertan függvénye, mondhatni, a magyarázat a metaelmélet és tárgytudományos el- mélet nyelvi megnyilvánulásának egyik összetevője és egyúttal megjelenítője. Ekképp a magyarázat egyszerre fogalmi konst- rukció, pontosabban dinamikus konstruálás, másrészt szöveg létrehozása, a megértés kifejtő kommunikációs rögzítése. A tu- dományos magyarázat diszkurzív jellege a kölcsönviszony miatt valamilyen elmélet által kanonizált formában konstruálódik meg, nem a hétköznapi jellegű kifejtés folyamatában. A magya- rázat a természettudomány tudományfilozófiai alapozása nyo- mán valamely ismeretlen jelenségnek ismert jelenségekből való tudományos levezetése. A tudományos magyarázat a befogadót rávezeti a dologra és annak részleteire, összefüggéseire, másképp megfogalmazva: a fogalmi kidolgozására. Nem a megértés műve- lete, hanem a megértés, az értelmezés eléréséhez vezető folyamat megformált bemutatása, leírással, levezetéssel, érveléssel a meg- határozás és leírás mellett. A magyarázat azonban ezzel együtt diszkurzív és dialogikus művelet, amelynek során a kutató szak- mai közösségéhez és tágabb körű befogadóihoz fordul a megér- tetés szándékával. Ez a tevékenység visszahat magára a kutatásra, hiszen a kutatási eredmény megjelenítése nem független a kuta- tás végzésétől. Így a magyarázat mint szöveg nem választható el a szöveg megértésétől. Mivel a magyarázat elméletfüggő, ezért többféle tudományos magyarázat lehetséges. A nyelvtudomány az ezredfordulón plu- rális, több karakteres irányzata működik, ezért több jellegzetes nyelvtudományi magyarázattípus különíthető el. A nyelv emberi lényege 41 2. A magyarázat szó eredete, jelentése Egy központi fogalom megnevezése a maga nyelvi megkonst- ruálásában és történetiségében (tudásarcheológiájában) mindig sokat elárul magának az adott fogalomnak a lényegéről. A ma- gyarázat szó és alakjai korán megjelentek a magyar nyelvben. A Nyelvtörténeti szótár ekképp adatolja e szót:2 magyaráz 1372/1448 JókK 1. C. interpretor, perputo, MA. decla- ro, expono, JordK. 198 explano; 2. verto, interpretor, überset- zen A zsoltár könyvét szent Jeromos görög nyelvről deák bötűre magyarázá (DebrK 88) megmagyaráz C. expono, definio, dilucido, enucleo, MA. declaro, interpretor, enarro, explano, explico /erklären magyarázat 1. C. interpreatmentum, hermeneia, dictatio, epimyt- hion, MA. declaratio, expositio /erklärung, deutung A magyarázat etimológiája jól rávilágít, kellően megmagyarázza e tevékenység lényegét. A magyarázat főnév és igei alakja a ma- gyar szóból ered.3 A magyar szónak ez a szemantikai, egyszerre metaforikus és metonimikus kiterjesztése a megszólalásnak és a megszólalás tartalmának elsőként a közegét helyezi előtérbe: a magyarul történő beszéd érthető, kellő mértékben kifejtő a tár- sak között, akik természetszerűleg ugyanazt a nyelvet beszélik, másképp: a magyar anyanyelvű hallgató (és a beszélő) számára. Az eredet vizsgálatában továbbmenve azt látjuk, hogy maga a kifejtő és megértő ember is jelen van ebben a megismerőfolya- matban, hiszen a magyar szó egy elemének jelentése ismeretesen ’ember’.4 A magyarázat fogalmának a magyar nyelvben megvalósult nyelvi leképezése nem példa nélküli. A német nyelvben a deuten ’mutat, jelent, értelmez, magyaráz, megfejt’ etimológiai össze- 2 Szarvas–Simonyi 1890–1893: II. 663. 3 Benkő (szerk.) 1970: 816–817. 4 Benkő (szerk.) 1970: uo. 42 Tolcsvai Nagy Gábor függésben áll a Þeudō ’Volk’, ’nép’ szóval, ennek származéka a deutsch szó. A deuten eredetibb jelentése ’für das (versammelte) Volk erklären, verständlich machen’,5 azaz ’a(z összegyűlt) nép számára elbeszél, érthetővé tesz’. Érdemes megemlíteni, hogy az eredetileg az európai tudomá- nyos megismerésben és kommunikációban fontos nyelvek ma- gyarázatot kifejező szavai hasonlóképpen metaforikusak. A szá- mos nyelvben használatos, latin eredetű kifejezések mindegyike a fizikai hozzáférés, a fizikai tárgyat valamiből kifejtés közvetlen tapasztalatából, forrástartományából indul ki metaforikusan, mint maga a kifejtés főnév is. Ilyen latin eredetű kifejezések a következők:6 explano ’laposra v. egyenesre kiterít’, explanatio ’vi- lágossá tétel’ > ’magyarázás, kifejtés’; explico ’kigöngyöl, kiteker, kiráncol, leteker, kibont’, explicatio ’letekergetés, kibonyolítás’ > ’magyarázás, megfejtés’; interpres ’közbeszóló, közbenjáró’ > ’ma- gyarázó’, interpretor ’közbenjáróként lép fel’, interpretatio ’fejte- getés, magyarázás’. A német erklären ’magyaráz’ egyik összetevője az er ’heraus, hervor’ ’ki, kifelé’, a másik összetevője a klar, amely a latin clarus ’laut, schallend; hell, leuchtend; deutlich’ ’hangos, hangzó; világos, fénylő; érthető’ szóból származik.7 3. A magyarázat alaptípusai és kommunikációs helyzetei A magyarázat szó alapvetően kétféle, de egymással szorosan ös�- szefüggő tevékenységet képez le, egy mindennapi és egy tudo- mányos típust. 1) A magyarázat valamely jelenség kifejtése, részletező bemu- tatása. Kifejtés, a dolgok valamely állásának a részletező bemuta- tása, például hétköznapi társalgásban vagy iskolai órán. Ebben az esetben a magyarázat valamely előzetesen bevezetett vagy tudott, de részleteiben nem taglalt fogalom, fogalmi tartomány részletes 5 Drosdowski–Grebe (Hrsg.) 1963: 105–106. 6 Finály 1884. 7 Drosdowski–Grebe (Hrsg.) 1963: 105–106. A nyelv emberi lényege 43 kifejtése, leíró (vagyis megállapító) és oksági (következtetéseket tartalmazó) kijelentésekkel. 2) A magyarázat másik jelentése a tudományos tevékenységre vonatkozik, pontosabban eredetileg a természettudomány eljá- rására: valamely ismeretlen jelenségnek ismert jelenségekből tu- dományos levezetése. A tudományos magyarázat jellege függ az adott tudományág tárgytudományos elméleteitől és az ezeket az elméleteket megalapozó metatudományos elméletektől. A tudo- mányos magyarázatnak saját tárgyához való viszonya vita tárgya: a természettudományos alapú, pozitivista, analitikus metatudo- mányos elméletek a tudományos magyarázat egyetemes jellegét állítják, míg más metatudományos elméletek az elmélet, a ma- gyarázat és a vizsgálat tárgya közötti kölcsönviszonyt feltételezik. A tudományos magyarázat az elmélet alkalmazása, vagyis az el- mélet és az adat közötti kapcsolat elemző és érvelő részletezése, az adatok és az általánosítások leírása során. A magyarázatot az elmélet és a hozzá tartozó módszertan szabályai, protokollja, el- járási rendje szerint lehet végrehajtani. A magyarázat mindig valamely emberi kommunikáció része, amely szöveg, nyelvi struktúra formájában konstruálódik meg. A magyarázat célja: megértetés, bemutatás, illetve a levezetés, diszkurzusban. A magyarázat tényezői: a beszélőtársak, a beszélő célja, a figyelem tárgya, közös jelentésképzés, valamint a megér- tett beszédhelyzet, amely lehet mindennapi (például iskola, hiva- talos tájékoztatás, ismeretterjesztés), illetve valamely diszkurzív rend saját kánonnal, tapasztalati térrel és elváráshorizonttal (tu- domány, művészet, politika, sajtó, közigazgatás). A magyarázat lényeges eleme a nézőpont, valamint a magyarázathoz választott nyelv. E nyelv lehet i) a mindennapi spontán nyelvhasználat változata, ii) valamely tudományos vagy hivatalos, kanonizált nyelvváltozat, specifikus terminológiájával, leíró és érvelő nyelvi megjelenítő reprezentációs módjaival, iii) valamely mesterséges nyelv. A magyarázat jellegét befolyásolja az a körülmény, hogy kinek szól a magyarázat: i) általános, kulturálisan nem tagolt hallgatóságnak, ii) uploads/Geographie/ 02-tolcsvai 1 .pdf
Documents similaires
-
17
-
0
-
0
Licence et utilisation
Gratuit pour un usage personnel Attribution requise- Détails
- Publié le Nov 19, 2021
- Catégorie Geography / Geogra...
- Langue French
- Taille du fichier 0.2266MB