Remerciez-le!

Remerciez @Admin pour avoir partagé cet document gratuitement, de la manière la plus simple, en partageant sur les réseaux sociaux.

SZUBAROK ÉS SZUMÍROK Hámori Frédi A világnak az a része, amelyet ma Mezopotámiá

SZUBAROK ÉS SZUMÍROK Hámori Frédi A világnak az a része, amelyet ma Mezopotámiának hívunk, vagyis a Tigris és Eufrátesz folyóköz, csak gyéren lakott terület volt 10,000 évvel ezelôtt. Alig voltak fák, alig volt kô és hegy, és alig voltak ércek itt. Csak a vízpart adott menedéket, árnyékot, vizet, fát és eledelt álatoknak és embereknek. Ekkor még az emberség vadászatból és gyüjtögetésbôl élt és állandóan a vadálatok csordái után vándorolt, vagypedig gyümölcsöket és ehetô gyökereket keresgélt. Ez az élet forma csak nagyon kevés embert türt a terület menyiségéhöz képest. A szaporodást nem engedte meg. Az a terület amit ma Törökországnak és az Iráni fensiknak hívunk, ahol a nagy beltengerek vannak, az a vidék volt körülbelül az ôshona a Szubar és Szumirnak nevezett nép csoportoknak, de ugyanakkor as ôshona az Urali és Altáji nyelveknek is, melyek közösen a magyar nép ösei. A vizözön után lassan lassan leereszkedtek a közel keleti alföldre, ahol álatok és emberek csak szûk helyen tudtak gyarapodni a nagy folyók mentén, mivel atól nem meszire száraz foró és sivár terület volt. Az emberek alkalmazkodtak a helyhez és idô folyamán elkezdték a primitiv földmüvelést és az abbol nyert tulterméssel lassan az álatok idomitását és tenyésztését is elinditották. Ezeket az elsô lépéseket az északrol bevándorló Szú nép tette, akik a Szubar népnek az ôsei voltak. Ôk épitették az elsô városokat, falvakat és kezdték a földmüvelést. Ezért az ô szavaik maradtak meg a szumir nyelvben a paraszt, pásztor, halász, eke, kovács, ács, és kereskedö szavakban. Ôk adták Ur, Kis, Nippur városok neveit. Körülbelül Kr.e. 3,500-ban egy másik hasonló ragozó nyelvû nép ereszkedet le Mezopotámiába. Ezek voltak a Szumirok ôsei, akik magukkal hozták az egyik legforradalmi találmányukat, a primitiv képirást, amit itt tovább fejlesztettek. A szumir hagyományok szerint ôk is északról jöttek az Urmia Tó írányábol, ahol mondáik szerint egy Arata nevû fejedelemség létezett. Arrata fejedelmérôl egy mondát hagytak reánk a szumírok, En-Merkar királynak a viszonyát az egyik szumír városállammal. Innét származot az Eme-SU nyelvjárást beszélö Inana Istennö is. A déli szubarokat a szumírok beolvasztották, de az északi szubarok tovább fejlôdtek a történelem folyamán és külön nemzeteket és országokat alapítottak. Egyik gócpontjuk lett késôbb az Urartu és Szubartu terület, ami késôbb a Méd Birodalom központja lett. A Médekröl majd késôbb irunk. A két népet az idôk folyamán már nehéz volt szétválasztani. A késôbbi szemita népek nagyjában egy kalap alá vették ôket. A biblia általában Hám patriárka leszármazottai közé sorolta a turáni fajnak a mezopotámiai ágát és Jáfet utódai közé az Észak-Kaukázus hegyvidéki és turán-alföldi ágát. A szintén turáni nyelvû elámi ôsnépet pedig érthetetlenül Sem ôstôl vezeti le a biblia.(?) Igy természetessen a mitikus Noéh valodi három utoda mind turáni, ragozó nyelvü volt és csak a késöbbi Szemita népek mesemondoi teremtettek belölük a környék más nyelvü népek közös ösét. Ez az ôsnép a földmûvelést alaposan kitanulta és fejlesztette. A száraz földeket csatornákkal öntözte, amelyhez fontos volt a hosszú távu tervezés, és az építészet fejlôdése. Agyagból, sárból és nádból készült keverékkel vályogépületeket építettek. A cement helyett gyakran szurkot használtak, mivel ez bôven volt azon a területen. Óriási gúla-alakú, piramis-templomokat építettek (é-kur), melyek emlékeztették ôket ôshazájuk szent hegyeire, ahová fel tudtak menni az egek istenének imádkozni. Mivel a lapos mezopotámiai-alföldön nem voltak nagy hegyek, ez volt az egyik megoldás. A nagy épületet úgy magtárra, mint csillagászati megfigyelôre és szentélyre is használták. A templom-gúla kiemelkedett a lapos területrôl, és árvíz esetén menedékhelyet is adott az embereknek. Hajóikkal messze idegen földekre is eljutottak, mint Indiától Egyiptomig, és a Kárpát-Medencében is voltak kapcsolataik. Hazájuk sok mindenben szegény volt és kereskedelemmel tudták csak pótolni a fák, drágakövek és az ércek hiányát. Ezen a kietlen helyen munkájukkal egy paradicsomot hoztak létre. Alig létezik valamilyen tudományág, amelyben nem találunk bizonyítékot a szumír eredetre. Számtanban, bölcsészetben, csillagászatban, irodalomban, építészetben, közgazdászatban, kereskedelemben, közoktatásban, törvényrendszerben, politikában, hitben és népszokásokban megtalálhatjuk a szumír eredetet. Néha még szavaik átalakított formáját használják ma is ezeken a területeken. Nagy kiterjedésû öntözôrendszerük szervezésére egy területi kormányzatot állítottak fel, amely egyesítette a kis falvak és a fôváros kormányzatát. Ez túlhaladta a vérbeli törzsek és nagycsaládok tanácsát és megalapította a városállam kormányrendszerét. Ezeknél a városállamoknál felállítottak egy képviselô tanácsot, melyet "unk-en" néven hívtak. Az UNG szó népet, népcsoportot jelentet ugy mint a késöbbi UNG-ár vagyis Hungár/Magyar. Ez az "unken" egy kezdetleges demokratikus rendszer volt. Ennek a tanácsnak a képírásos jelképe egy pohár volt, mivel úgy látszik, szokásos volt az egyezményeket megszentelni közös sör- vagy borivással. Ez is megvolt magyarországon az "ukon pohár" ivás szokásában a 18 században is. Iskoláiknak állandó tanítómesterei voltak, akik szigorúan megkövetelték a fegyelmet és a feladatok pontosságát. Ezért volt még külön korbácsmester is, aki rendben tarttotta a rossz tanulókat. Számtant, írást, olvasást, nyelvtant, földrajzot is tanultak az iskolában azok, akik az állam vezetésével, kereskedelmével, adószedésével, törvényeivel, hitével foglalkoztak. Nem volt mindenkinek kötelezô az iskola, mivel az akkori képírásrendszert elég nehéz volt megtanulni és sok idôt igényelt. Már nagyszámu képirásu jeleik között megtalálható a magyar és török rokon rovásirás jelek elözményeit. A szumír városállamot a pap-király vezette, egy választott képviselôtanácscsal egyûtt. Csak történelmük vége felé uralkodtak olyan királyok, akik már nem demokratikusan vezették az országot, hanem a ma már jól ismert királyi módszerekkel. A fôpap-királyt "patesi" címen ismerték. Az urlakodók még a szegény embereknek is adtak menedéket és enni-inni valót és törvényeik megvédték ôket a gazdagok erôszakától. A törvények még a rabszolgáknak is megvédték a jogaikat és megengedték, hogy üzleteik legyenek, vagyont gyûjtsenek, és felszabadíthatták magukatt. Törvényeket alkottak a közös érdekek és az egyén jogainak a megvédésére. A kereskedelem harácsolásai ellen megegyezett árakat, mértékeket, súlyokat, értékeket alapítottak. A papok tanítottak, gyógyitottak, és a nép szellemi életével is foglalkoztak. ôk írták le legelôször azokat a hagyományos mondákat, melyek sokkal késöbb Babiloni közvetitéssel és átértékelés után a bibliában szerepelnek. Az östengerböl való teremtésröl, az agyagból ember teremtéséröl, a bünös embereket megbüntetö vízözönröl, Kain és Ábelhez hasonló testvérröl és a bábeli toronyhoz hasonló mondákról. De annak ellenére, hogy könnyen felismerhetjük a bibliai hagyomány gyökereit ezekben a ôskori írásokban, mégis sokszor más értelmezései voltak, mint a sokezer évvel késôbbi szûkszavú bibliában. Sokkal többet tudhatnánk ma a szumírokról, mint a sokkal késôbbi idôszakokban élô rómaiakról, ha még több égetett szöveges agyagtáblát találtak volna a száraz mezopotámiai homokban, de ezek a leletek is megmentették ennek az ôskulturának az alapjait. A papír sokkal könyebben elveszett, mint a sivatagban megkövesedett agyagtábla. A szumír "Uruk" város több volt, mint csak egy város, inkább egy város-állam volt, amelynek a templom-központja körül forgott az állami vezetés. A tipikus szumír városok ma kicsinek tûnnek, 10,000-20,000 lakósuak lehettek. Számos kisebb város és falu legfeljebb 10 kilométerre volt a központtól. A templom gondnoka és a papság feje az "en" volt, akik a papok alá voltak rendelve, ô vezette a bonyolult hivatalnoki állami szervezet, a kereskedôk és nagy földbirtokosok ügyeit. A kereskedôk, iparosok, halászok, hajósok, parasztok és természetesen a rabok alacsonyabb helyet foglaltak el társadalmukban. A rétegezett társadalom ellenére még az átlagember is nagy szabadságot élvezett. Sokkal szabadabb körülmények között éltek az emberek, akkor, mint a késôbbi korszakokban. A föld mûvelésére feltalálták az ekét, amit ökörrel húzattak. A learatott gabonát a "gur+é" (góré) nevezetû magtárban tárolták. Kerekes tömör kerekü kocsikat (gigir) építettek, amivel könnyebben tudtak nagyobb súlyú és mennyiségû tárgyat szállítani. A katonáknak "gud" harci szekereket is építettek. Ezek még a primitívebb négy tömörkerekû kiskocsik voltak. A távolabbi kereskedelemhez felfedezték a vitorláshajót, amelyen még a tengeren is közlekedtek és így kapcsolatba kerûltek Indiával, ahol "Meluah" nevû gyarmatuk volt, a Perzsa öböllel (Dilmun nevû gyarmat), és Egyiptomban is alapítottak gyarmatot. Az elsô egyiptomi dinasztiák az Er-pat nevû királyi címet használták és hazájuk istenített ôsét, "Us-ar"-t ami görög nyelvü torzitása "Osziriszt" Észak-Mezopotámiából származtatták. Nevek, mint "Arpad" város és "Asur" istenség, szintén voltak Észak-Mezopotámiában amit az Egyiptomi hieroglif szótár Magor területnek irták. Már a szumír-korszakban elkezdôdött a csillagászati tudomány fejlôdése, és úgy látszik, hogy sokkal jobban ismerték a csillagászatot, mint sok más késôbbi civilizációnak a tudósai. Számrendszerük a ciklikus események kiszámítására volt összpontositva. Ôk osztották fel a napot 12 órára, ôk osztották a kört 360 fokra, ami nem más, mint a nap körüli évben talált napok, leegyszerûsitett száma. 60 volt az alap szorzó szám, amivel nagyon sok csillagászati alapszámot lehet kiszámítani a legegyszerûbb módon. Ez is az eredeti FinnUgor nyelvekben talált ösi 6 os számrendszer tovább fejlesztése. Ezért van a magyarban is a hatványozás kifejezés is. Pontosan ki tudták számítani a csillagok és bolygók állásait bonyolult egyleteikkel. Ôk adták meg a csillagcsoportok neveit, melyek késôbb csekély változással egyik kúltúrnéptôl a másikig terjedtek. A szumír orvosok feljegyzései mutatják, hogy orvosságaik nagy választékkal rendelkeztek, melyeket nôvényekbôl, állatokból és élettelen anyagokból készítettek. A tudás szava "tal-tal"egyezik nagyon a FinnUgor és magyar TUD és Táltos szavakkal. A külömbség az hogy tudományuk nem hasonlított az erdôlakó sámánok ördögûzô révüléseire, ami máshol a hideg északi földrészeken még évezredek mulva is általános volt. A parasztoknak már akkor volt egy almanák-féle adattáruk, amely földmûvelésrôl szólt. A legtöbb család földszintes vályogházakban élt, melyekben több szoba volt, nyílt belsô udvarral. A gazdagok már kétemeletes házakban éltek, melyek gyakran 12 fehérre meszelt szobából álltak. Ezekben a lakásokban külön szobájuk volt a szolgáknak és külön privát szentély a családnak. Gyakran a pincében családi síremlék volt a család meghalt tagjainak. uploads/Geographie/ hamori-fredi-szubarok-es-szumirok-2004-11-oldal.pdf