Remerciez-le!

Remerciez @Admin pour avoir partagé cet document gratuitement, de la manière la plus simple, en partageant sur les réseaux sociaux.

Ősmagyar nyelvek Istenes szkíta–magyar etimológia 2011.06.21. 15:51 Előszó A 20

Ősmagyar nyelvek Istenes szkíta–magyar etimológia 2011.06.21. 15:51 Előszó A 2009-ben megjelent könyvemnek, a Szkíta-magyar nyelvhasonlításnak[1] a hivatalos-tudományos fogadtatását könnyű volt megjósolni: a teljes elhallgatás; hiszen előzőleg az illetékes szakfolyóiratnak elküldött tanulmányomat a nevét nem vállaló lektor olyan stílusban utasította el - az etimológiát nem érintő, kiagyalt indokokkal -, hogy ha én hasonlóan minősítettem volna tanítványaim dolgozatait, nem sokáig tűrtek volna meg a középiskolában. Lelke rajta, a franciáktól tudjuk: "Le styl c'est l'homme"!. A finnugor elmélethez mereven ragaszkodó, a magyar nyelv szkíta- alán-oszét kapcsolatainak még a vizsgálatát is görcsösen elutasító központi magatartás bénítja a vidéki tudományos életet is, mert főként a múzeumokban lévő kutatóhelyek azon munkatársai sem merik vállalni eretnek cikkek közlését, akik még valamilyen tudományos fokozatot szeretnének elérni, mert joggal félnek a felsőbbség rosszallásától. Nem is áldoznék ezen újabb írásomra rövidülő időmből, hanem a kezdetben szintén finnugrista Munkácsí Bernáthoz hasonlón én is elhallgatnék, ha nem bíznék abban, hogy maradt még országunkban néhány olyan értelmiségi, akit izgat édes anyanyelvünk története, és gondolkodva kiszűri tévedéseimet, de elfogadja, ami abban megállja a helyét, s gyermekeink, unokáink már nem csak a magyar nyelv finnugor rokonságáról fognak az iskolában hallani. A könyv anyagából adok itt közre szerény válogatást, és kiegészítem azt kutatásom néhány újabb eredményével. Az egyes nemzeti nyelvek magukban hordozzák az ókori emberek nagyobb csoportjainak tapasztalatát, szemléletét is. Ezzel magyarázható, hogy a magyar nyelv vizsgálata segített néhány nem magyar, különösen német szó pontosabb etimológiájának a megfejtésében is. És mert minél többet foglalkozom az oszét nyelvvel, annál világosabban bontakozik ki egy olyan rendszer, amilyet a finnugristák sohasem tudtak mutatni, ezért egyre szilárdabb meggyőződésemmé válik, hogy - ha találhatók is a magyar nyelvben finnugor elemek - a magyar nyelv alapjaiban szkíta-alán eredetű, de erősen hatottak rá az ótörök, főként csuvasos jellegű török nyelvek is. A magyar nyelv legközelebbi rokona pedig nem az ugornak tarott vogul (manysi) vagy osztják (hanti), hanem az oszét, amely az indoeurópai nyelvcsalád indoiráni ágának északkelet-iráni csoportjához tartozik, és amelyet az ókorban a dél-orosz sztyeppevidéken széles körben elterjedt szkíta-szarmata-alán dialektusok utolsó élő leszármazottjának tartanak. Bevezetés Mindig az alapos, gondos munkának kijáró tisztelettel veszem kezembe a magyar nyelvtörténet legalapvetőbb könyvének, a TESZ-nek a köteteit, így olvasgatom ABAEV-nek az oszét nyelvről írt történeti – etimológiai szótárát, és csodálom e munkák szerzőinek kitartó fáradozását, amelyet — akkor még számítógép nem lévén — cédulázásra fordítottak. A szócikkek tanulmányozása után azonban a tisztelet mellett csaknem mindig valamiféle elégedetlenség érzése támad bennem, mert egy-egy szó más nyelvi megfeleléseinek csaknem hiánytalan felsorolása után rendszerint elmarad az etimológia végső kérdésére adandó válasz: mi volt a szó keletkezésének, a névadásnak az alapja, miért éppen azt a hangsort választotta a szóalkotó ember a megnevezésre, amely hangsor azután a különböző nyelvekben különféle változásokat szenvedett. Az ebből eredő elégedetlenségemet már korábban is kifejeztem, pl. a korona 'Krone' nemzetközi szóval kapcsolatban, amelynek etimológiáját az eddigi származtatások a 'hajlíott, görbe' jelentésű görög szóhoz kötötték, s nem értettem, hogy lesz a "görbeség" jelentésből a királyi fenség jelképe (D 7). Magyarázatom szerint a korona kiterítve olyan, ahogy a gyermekek a napot ábrázolják, tehát a napnak, a napistennek a mása, ezért válhatott a hatalom jelképévé. Nyelvi szempontból pedig a korona a 'nap, napisten' [oszét хур ~ хор < óiráni, szkíta hvar] jelentésű főnév eredetet kifejező -n képzős származéka, és alapjelentése 'a napistentől származó, a napisten mása'. Az ércből tűzzel, olvasztással nyert, csillogó, nem rozsdásodó arany alkalmas volt arra, hogy a napimádás hívei a belőle készült koronában az égi istenség földi mását lássák, s viselőjét az istenségnek kijáró tisztelettel övezzék.[2] A bökkenőt tehát nem a tekintélyes tudósok műveinek kijáró tiszteletben látom, hanem abban, hogy követőik ezen műveket tabunak, Szentírásnak tekintik, amelyhez hozzátenni, amelyből elvenni egyetlen szót sem szabad. Ezért aztán a nyelvészet legértékesebb könyvei is a további fejlődés kerékkötőivé válnak. De azt sem felejthetjük, hogy TESZ. 1967–1984 között keletkezett, és szerkesztőinek egyfajta vulgáris materialista gondolkodást kellett követniök. Az 1992-től megjelenő Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen pedig lényegében a TESZ. rövidített, német nyelvű változata. A művészfilmek látványtervezői szerint a jórészt magyarok alkotta Budapest egyes részei alkalmasak arra, hogy francia, osztrák, orosz vagy éppen amerikai témájú filmek hátteréül szolgáljanak. Nincs ez másként a magyar nyelvvel sem. A magyr nyelv alkalmas arra, hogy tetszésünk szerint a japán, kínai, indián, török, sumér, etruszk vagy éppen a finnugor rokonságot bizonyítsuk A finnugor elmélet béklyóitól szabadulni nem akaró magyar nyelvtudomány nem boldogul — nem is boldogulhat — számtalan magyar szó végső etimológiájával; ez az oka annak, hogy a magyar nyelvben más nyelvekhez képest feltűnően sok az ismeretlen vagy bizonytalan eredetű, etimológiájú szó. Ha feltesszük, hogy Anonymus állításában volt némi igazság, és hogy a magyarságnak egyes csoportjai az alánok leszármazottai, kevésnek tűnik az a közel hatvan jövevényszó, amelyet HARMATTA János a különböző iráni népek vagy törzsek nyelvéből legutóbb származtatott. Maga is megállapította: "Ez nem túlságosan nagy szám a másfélezer időközhöz viszonyítva". [3] Nem foghatom be pörös számat, mert oszét szövegeket tanulmányozva arra a meggyőződésre jutottam, hogy a magyar nyelv legközelebbi élő rokona az oszét. Ezt bizonyítja a két nyelv szókincsének jelentős része, de főként a nyelvtani rendszerük, szólásaik. [4] És annyi azonosság és megfelelés található a két nép családneveiben is, amelyhez hasonló egyetlen más nép esetében sem mutatható ki. "Oszétiában is vannak például Aba, Ágó, Bakó, Bató, Bibó, Cúc, Cuzi, Doba, Horti, Szabó stb. nevű családok; a digor nyelvjárású Alagir-szoros Camad falujában ma is élnek Baták, Totik; Ynalban Katák; Dagonban Kaszák; a jászárokszállási Dzsazsó és Gama ragadványnevek azonosak az oszét Dzadzojte és Gamate családnevek egyes számú alakjával." [5] 1957—58-ban a szegedi egyetem falai között Nyíri Antal előadásainak és Bálint Sándor speciálkollégiumának hallgatójaként először tudatosult bennem, hogy a nyelvészet és a néprajz csak kölcsönösen vizsgálható eredményesen, és Sándor bácsitól tanultam meg, hogy mindkét tudományág tárgyában tükröződik az embernek az Istenről, istenségről alkotott elképzelése, és most szeretném a Tisztelt Olvasókat arra a belátásra vezetni, hogy módszerem segítségével valóban új, ez eddigieknél hihetőbb etimológiákhoz juthatunk. A legősibb vallások szent irataitől kezdve a Bibliáig minden irásos emlék arról tanúskodik, hogy az ember a földet és saját magát is, a természeti javakat, az állatokat és a növényeket — hozzáteszem: a fontosabb testrészeket is – valamilyen istenség, végül a szellemi lényegű Isten alkotásának tekintette. Ennek alapján fel kell tennünk, hogy ez a hit a szóalkotásban is jelentkezett, és ennek a szemléletnek az alapján valóban sok ősi szó végső etimológiájáig juthatunk el. Vizsgálódásaim során arra a következtetésre jutottam, hogy a nyelvet teremtő ember először megnevezte az Istent, a koronként változó istenséget (nap, hold, tűz, víz, égbolt, a Biblia szerint Ádám orrába életet lehelő isteni száj stb.), majd pedig a megnevezendő dolgokat, jelenségeket ezen istenség cselekvésének, adományának, gyúrmányának, hozzá tartozónak, tőle származónak mondta. Származtatásaim alapján nemcsak a szavak alapjelentését ismerjük meg, hanem számtalan, eddig megmagyarázatlan kérdésre is válaszolhatunk. Egyáltalán nem új gondolat ez. A kedves emlékű HALÁSZ Előd professzorom a német es gibt + Acc. 'van, létezik' kifejezést úgy magyarázta, hogy 'az Isten ad valamit'. Francia megfelelője il y a; és a hívő ember tudja is, hogy ami van, létezik, az az Istentől származik. És valóban: a német er, es személyes névmás gót alakja ita, latin megfelelője id, tehát — a francia il-lel együtt — rokona lehet a szkíta ud ~ od 'lélek' szónak. De ezt a vulgármaterialista etimológusok nem veszik figyelembe. A nyelvcsaládokat egymástól elszigetelten vizsgáló nyelvészekben megbotránkozást kelt, de megállpíthatjuk, hogy a nem rokon nyelvek szókincsének szerkezete is mutat bizonyos hasonlóságot, és ezek összevetése támpontot nyújt az etimológiához. Szemelnények a szkíták hitvilágáról A szkíták hitvilágát részben az oszét szájhagyományban megőrzött Narteposzból, nagyobb részt azonban "A carciák csodás történetei" címen közreadott mondai anyagból ismerhetjük meg. [6] Részletek a Narteposzból: Szozruko születése "Szozrüko a Borak közül volt, de sem anyától, sem apától nem született. Egy napon történt, hogy Szatana a nadrágját mosta, és kiterítette a napra egy kövön. Odament Vasztürdzsi a nadrághoz a kő fölé, és a nadrág után epekedett; ettől aztán a lelke a kő gyomrába telepedett. Szatana észrevette, mennyire epekedett Vasztürdzsi a nadrágja után, és hogy lelke bement a kő belsejébe. Aztán [Szatana] elkezdte számolni a kő hónapjait, és amikor eljött a napja, hát felvágta a követ, és a kőből előjött Szozrüko, jég állapotban, és játszani kezdett". Egy másik fogantatás és születés "Egy napon az történt, hogy Tamar-ra a hasadékon keresztül ráesett a nap fénye, és terhes lett. Egy évre rá gyermeke született. Ezt a csecsemőt Tamar kivitte az erdőbe, és otthagyta. A gyerekhez odament egy [dám] szarvas, és a cicit tartotta neki [megszoptatta]." Az istenek világát az emberi családhoz hasonlónak tartották; az istenek asztal mellett lakomáznak, és közben megtárgyalják, határoznak a világ sorsáról. A főistennek döntő szava van ugyan, az engedetleneket bünteti, de nem mindenható. Az istenségek sorába tartozik a nap és a hold is, az ő szerelmükből keletkezik a föld, de élőlényekkel — a nap kérésére — a főisten népesíti be. Részletek a carciák történeteiből:. "Egyszer megnyílik az ég kapuja, esni kezd, és az eső úgy zuhog, mintha cseberből öntenék, az ég magasságából ömlött a zuhatag. Az Isten asztalnál ült a barátaival, és egyesek iszogattak, mások töltöttek. Az Isten étkezőasztalánál ültek az istenségek és szentek és azok barátai. Ott volt a Nap és a Hold is, de amikor az Isten meghívott harcosai részegen őrültségeket csináltak, hát megsértődtek, és eltávoztak. Akkoriban nem volt nappal uploads/Geographie/ kakuk-matyas-istenes-szkita-magyar-etimologia-2011.pdf